Sir Ernest Henry Shackleton (1874-1922)brit felfedező, Antarktisz-kutató, az Antarktisz-kutat

Sir Ernest Henry Shackleton (1874-1922)brit felfedező, Antarktisz-kutató, az Antarktisz-kutatás aranykorának egyik kiemelkedő alakja. Shackleton hírnevét leginkább a birodalmi transzantarktiszi expedíció hihetetlen történetének köszönheti, mely miatt őt a korabeli sajtó hősként ünnepelte. Ennek ellenére – Scott kapitánnyal ellentétben – hosszú időre feledésbe merült a neve. Később, a 20. század második felében fedezték fel újra; tevékenységét követendő példaként, modellként állítja az utókor elé a vezetéselmélet- és válságmenedzsment tudomány. Shackleton rövid élete alatt olyan teljesítményt vitt véghez amelyek a legnagyobb sarkkutatók közé emelték őt, hősies cselekedetei pedig az emberiség példaképeinek halhatatlan csarnokába kínáltak neki helyet mindörökre.The Boss - ahogyan csapattársai szeretettel nevezték, három nagy délsarki  expedícióban vett részt. A Discovery-expedícióban (1901-1903) Scott kapitány Wilson mellett Shackletont választotta maga mellé és hárman voltak az első emberek akik a pólushoz addig a legközelebb jutottak, elérték a 82°17′ déli szélességet. Mindhárman súlyos állapotban térnek vissza, skorbuttól, hóvakságtól szenvedve.A Nimrod-expedíciót már ő maga szervezte (1907–1909), ezen megmásszák a Mount Erebus-t amelyet James Clark Ross 1841-ben felfedezett és elnevezett. Elérik a déli mágneses pólust, teljes hosszában átkelnek a Ross-selfjégen, felfedezik a Beardmore-gleccsert, és elsőként hatolnak be az antarktiszi Sarki-fennsík központjába.Az expedícióról hazatérve, Shackletont hősként ünnepelték az Egyesült Királyságban. Felesége később azt mesélte, hogy amikor arról kérdezte férjét, hogy mi késztette arra, hogy mindössze 180 kilométerre a Déli-sarktól visszaforduljon, Shackleton csak annyit válaszolt, hogy „Egy élő szamár mégiscsak jobb, mint egy halott oroszlán, nemde?”A birodalmi transzantarktiszi expedícióval (1914–1917) a célja az Antarktisz teljes szélességében való átszelése lett volna. Hajójukat az Endurance-t azonban odafélé úton közrefogta a jég és 8 hónapon át sodrótak így míg végül a feltorlódott jég a hajót összeroppantotta. A hajót elhagyták és a teljes legénység a felszerelés megmentett részével két hónapig élt egy sodródó jégtáblán, majd amikor az széttört alattunk, további 3 hónapig egy másik jégtáblán sodródtak. Amikor ez is széttöredezett, mentőcsónakjaikat a vízre bocsájtották és elindultak a zord Elefánt-szeigetek felé amelyet öt napos erőltetett menettel elértek, 497 nap után ez volt az első szárazföld a 28 kimerült, átfagyott ember lába alatt. Itt azonban nem maradhattak sokáig.Shackleton úgy döntött, hogy ő és néhány embere csónakba szállnak és – bármilyen lehetetlennek is tűnik – megpróbálnak eljutni az 1500 km-re (800 tengeri mérföldre) lévő Déli-Georgia szigetre, hogy segítséget hozzanak. Két folyamatos küzdelemmel töltött hét fagyos, viharos tengeri utazás után elérték Dél-Georgiát. Ez önmagában is roppant teljesítménynek számít. és itt még átkeltek a sziget eddig megmászatlan 2000m magas hegyein, ami szintén külön roppant erőfeszítést igényelt. Így érték el a bálnavadász telepet ahonnan segítséget reméltek. Ezek után megkezdődtek a mentési kísérletek amelyek további hosszú napokig, hetekig tartottak. Végül  1916. augusztus 30-án, elérték az Elefánt-szigetet, és felvették 22 hajótörött társukat. Shackleton Punta Arenasból feleségének, Emilynek küldött levelében a következőket írta: „Kedvesem! Megjártuk a poklot, de senkit nem veszítettünk el.” Negyedik, egyben végső útján a A Shackleton–Rowett expedíció alatt (1920–1922) ismét Dél-Georgiában, Grytvikenben telep kikötöjében állomásozik. 1922. január 5-én, hajnali 2:50-kor hirtelen szívroham következtében örökre lehunyja a szemét.Shackleton cselekedetei - akárcsak más hőstettek - felülmúlhatatlanok. -- source link

More pics about