illusztrációm G.A. Usakov : Járatlan földön c. könyvének

illusztrációm G.A. Usakov : Járatlan földön c. könyvének ( 1930-1932 ) “kutyafogat” fejezetéhez:“ Akakdnak a kutyák között valódi kötekedők, garázdák és provokátorok. Itt van például az egyik szürke kutyánk. Bangyitnak ( Banditának ) hívkák. Ez a név még egy kutyára nézve is sértő, de nem véletlenül ragadt rá. Sok bajt okozott nekünk ez a kutya.  Nem tűrhette hogy nyugalom legyen a kutyatársadalomban. Csak akkor volt elégedett, ha sikerült viszályt szítania.Következőképpen csinálta a dolgot. A napi munkában elfáradt kutyákat kifogtuk és az etetésig egy-másfél óra teljes szabadságot kaptak. Ebben az időben nem pihentek szokásos alvó helyzetükben, amikor összegömbölyödnek , négy lábukat egymásmellé rakják, ráteszik orrukat és eltakarják a farkukkal. Ilyenkor valamennyien oldalukon hevertek, kinyújtott lábakkal, mintha csak izmaikat lazítanák, hogy teljes legyen a pihenés. Bangyit nem dolgozott rosszabbul a többinél, de kevésbé fáradt el. Erős volt és egészséges. Húsz-harminc perc múlva már el is felejtette a fáradtságot. Felállt, nyújtózott egyet és mintha azt mondta volna: “No, elég a heverészésből, dologra!” Vizsgálódó szemmel megnézegette a falkát és kiszemelte áldozatát. Odament a nyugodtan fekvő kutyához, fejét a füléhez hajtotta, kivillantotta vakítóan fehér fogát és halkan morogni kezdett. A morgás mind hangosabb és hangosabb lett. Kihívás és fenyegetés csengett benne.  Ha nyugodt természetű vagy nagyon fáradt kutyára akadt, az nem válaszolt a kötekedőnek, és Bangyit kis idő múlva csalódottan otthagyta. Aztán új áldozatot választott ki és minden megismétlődött.Csak ürügyet keresett a verekedésre. Ha a másik kutya visszavicsorított, Bangyit villámgyorsan dolgozni kezdett a fogaival. A viszály tehát kitört.  Bármilyen fáradtak voltak is a kutyák, most mind felugráltak, és egy perc múlva elkezdőtdött az általános verekedés. Hát Bangyit?Igazán vérbeli provokátor volt. Miután felgerjesztette az indulatokat, rejtélyes módon mindig ki tudott szökni a forgatagból, félrevonult, leült és elragadtatva nézte a verekedést. Mintha mosolygott is volna. Néha úgy tetszett hogy nemcsak a kutyákat neveti ki, hanem bennünket is. Sokszor simogatta korbács az oldalát, de a verekedéstől nem lehetett elvenni a kedvét. A hámban gyönyörűen dolgozott. Egyátalán nem volt gonosz természetű. Megkívánta a gyöngédséget, épp úgy mint a többiek, jókedvében pedig gyakran eljátszott szomszédaival. Gyönyörködtünk munkájában és szomorúan gondoltunk szégyenletes nevére. Néha amikor iparkodása különösen megnyerte tetszésünket, el is határoztuk, hogy más nevet adunk neki. De csak le kellett venni róla a hámot és szabadon engedni, mindjárt igazolta hogy megérdemelten viseli a nevét.” -- source link

More pics about